Történelem

Az első írásos emlékek a  XIV. századból 1332-ből származnak. Ekkor Sanctus Petrus (Zenthpeter) néven emlegetik a községet abból az alkalomból, hogy plébániát avattak, s a templomot Szent Péterről nevezték el.

A krónika szerint  még az 1200-as években is  lakott volt e vidék, de csak egypár ház volt a Harsányi kút táján. Ezeket  viszont nagyon sok elemi csapás  érte, ezért  később a jelenlegi  falu helyén  kezdtek építkezni.  A régi  házakat földbe vert cölöpök köré vesszőből fonták, s  kívül-belül  sárral betapasztották. Később döngölt  agyagból vagy vályogból  építették  és szalmával, náddal  vagy zsindellyel  fedték be. A házak egyszintesek voltak,s többnyire egy szobából, egy konyhából (pitvarból) és egy kamrából álltak.

Szentpéter, keletkezésétől kedzve, a komáromi vár uradalmához tartozott. Egyre népesebb falu lett, de a törökdúlás idején annyira elpusztították, hogy majdnem megsemmisült. Az 1576. évi összeíráskor mindössze kilenc házat  találtak benne. Előtte  Zrínyi Miklósnak, a költő hadvezérnek is  volt itt  udvarháza. A török hódoltság után a királyi kincstár új telepesekkel népesítette be. A XVII. Században több más Komárom megyei faluval együtt gróf Zichy István és örökösei birtokába került „örök és visszavehetetlen” joggal, amit 1659-ben adománylevéllel is megerősítettek.

1763-ban erős földrengés ejtette rémülete a falu lakosait. A földmozgásnak számos ház esett áldozatul.  A katolikus templomnak – melyet 1730-ban  építettek - a mennyezete leszakadt, s falai is megrongálódtak. Gróf  Zichy  Miklós vállalta  a templom  gondnokságát, rendbe hozatta, s a jelenleg is látható díszes ablakokat is ő csináltatta. A család nagy kastélyt  építtetett a faluban, amely zavaros, háborús időkben vármegyeházként is szolgált, ugyanis itt tartották a  megyegyűléseket. Az 1848-49-es  szabadságharc idején gróf Zichy Károly földbirtokos volt a tulajdonos. A nagysallói csata után Klapka György és Damjanich János kórháznak használták.

A  szabadságharcra  vonatkozó,  falut  érintő 1849-es események: Március 30-án este Szentpéter környékén a Veigl-dandár nagy tábortüzet gyújt, hogy láthatókká váljanak a városból.

Klapka vezetésével július 30-én támadásba indul a védősereg. Három oszlopban támadtak. Rakovszky ezredes… átkelt a Zsitván, az osztrák egységez onnan elűzte, aztán  Szentpéterig  nyomult, ahol eggyesült Kosztlányi dandárjával… A támadás sikerrel járt, Pott tábornok csapatait minden állásból kiverték.

A dráma utolsó  felvonása: szeptember 5-től egymást érték  az összecsapások. Klapka  három század Lehel-huszárral támadta  meg az  előrenyomuló  kozák egységet. Hetény és  Szentpéter közelében  került sor az összecsapásra, ahol Klapka katonái 12 kozák foglyot ejtettek.

A Szentpéter és Hetény  közötti erdő szélén  található az ún. „Muszkakő”, amely a szabadságharc leverésében szégyenletes szerepet játszó orosz csapatok táborhelyet jelöli. Itt várták ki az oroszok a komáromi  vár feladásáról  szóló  tárgyalásoknak – amelyet Klapka  György és az osztrákok között folytak – a kimenetelét.

A XIX. század második felében Zichy Gábor (Károly gróf fia) lett  a kastély  ura, akinek  öt gyermeke volt, köztük  Miklós  az elsőszülött fiú,  aki 1914-ben az I. világháború  kitörése után  a nagy  adósságok miatt eladta  a  birtokot.  Ezután beállt  katonának,  és részt  vett a  harcokban. Felesége (Fábry grófnő) pedig a  katonakórházakban  volt ápolónő. Mindketten életüket vesztették az egész falu  gyászolt,  amikor Szentpéteren  a családi  kriptában  örök  nyugalomra  helyezték őket, ahol a  hatévesen  elhunyt kisfiuk is örök álmát alussza.

A birtokot a kisvárdai bank vette meg és parcellázta fel. A  kastélyt a  gróf lánya, Margit és  férje, Vásárhelyi Árpád foglalta el. Kislányuk születésekor egy platánfát ültettek a kastély parkjába. Ma államilag védett ez fa. A család a II. világháború végéig élt itt, itt is volt eltemetve, de lányuk, aki Magyarországon él, elvitte.

A falukból a II. világháború során sokan életüket vesztették, az utókor nekik örök tisztelettel a temető előtti emlékművel, melyen a hősi halált halt katonák nevei olvashatók.

Szentpéter  az 1920-ban  Franciaországban  megkötött  trianoni  békeszerződésig  Magyarországhoz tartozott, ezt követően  a Felvidéknek nevezett  északi  országrésszel  együtt  Csehszlovákiához került. Az 1938-ban Bécsben megkötött nagyhatalmi  egyezmény értelmében  Dél-Szlovákiával együtt visszacsatolták Magyarországhoz. A második  világháborút lezáró  párizsi békeszerződés  alapján ez  a vidék ismét a Csehszlovák Köztársaság része lett.

A történelmi és politikai változásoknak megfelelően a község neve is többször cserélődött.  Így  lett a Sanctus  Petrusból  Szentpéter, Komáromszentpéter,  Alsópéter,  majd ismét  Szentpéter meg kell említeni, hogy Szentpéter névalak a magyar nyelvterületen több helységnévben  is előforduld: Borcaszentpéter, Füzesszentpéter, Kemeneszentpéter, Mosonszentpéter, Nógrádszentpéter,  Sajószentpéter, Tarcaszentpéter és Uzdiszentpéter. Akad még Szentpéter névalak a magyar nyelvterületen kívül előforduló helynevekben is.