Történelem

Szentpéter története

Az első írásos emlékek a XIV. századból, 1332-ből származnak. Ekkor Sanctus Petrus (Zenthpeter) néven említik a községet abból az alkalomból, hogy plébániát avattak, és a templomot Szent Péterről nevezték el.

A krónika szerint már az 1200-as években is lakott volt e vidék, bár akkor még csak néhány ház állt a Harsányi-kút környékén. Ezeket azonban sok természeti csapás érte, ezért később a jelenlegi falu helyén kezdtek építkezni. A régi házakat földbe vert cölöpök köré font vesszőből készítették, majd kívül-belül sárral tapasztották be. Később döngölt agyagból vagy vályogból építkeztek, és a tetőt szalmával, náddal vagy zsindellyel fedték. A házak egyszintesek voltak, és általában egy szobából, egy konyhából (pitvarból) és egy kamrából álltak.

Szentpéter keletkezésétől kezdve a komáromi vár uradalmához tartozott. Idővel egyre népesebb falu lett, de a török dúlás idején annyira elpusztították, hogy csaknem teljesen megsemmisült. Az 1576. évi összeíráskor mindössze kilenc házat találtak benne. Korábban Zrínyi Miklós, a költő hadvezér is birtokolt itt udvarházat. A török hódoltság után a királyi kincstár új telepesekkel népesítette be a vidéket. A XVII. században Szentpéter több más Komárom megyei faluval együtt gróf Zichy István és örökösei birtokába került „örök és visszavonhatatlan” joggal, amit 1659-ben adománylevél is megerősített.

1763-ban erős földrengés rázta meg a falut, sok ház elpusztult. A katolikus templom – amelyet 1730-ban építettek – súlyosan megrongálódott: mennyezete leszakadt, falai megrepedeztek. Gróf Zichy Miklós vállalta a templom gondnokságát, rendbe hozatta, és a ma is látható díszes ablakokat is ő készíttette. A család nagy kastélyt is építtetett a faluban, amely zavaros, háborús időkben vármegyeházként is szolgált, itt tartották a megyegyűléseket. Az 1848–49-es szabadságharc idején gróf Zichy Károly földbirtokos volt a birtok tulajdonosa. A nagysallói csata után Klapka György és Damjanich János katonakórházként használták a kastélyt.

Az 1849-es események:

– Március 30-án este a Szentpéter környékén táborozó Veigl-dandár nagy tábortüzeket gyújtott, hogy láthatók legyenek Komáromból.
– Július 30-án Klapka vezetésével a védősereg támadásba indult. Három oszlopban támadtak. Rakovszky ezredes átkelt a Zsitván, elűzte az osztrák egységeket, majd Szentpéterig nyomult, ahol egyesült Kosztlányi dandárjával. A támadás sikeres volt, Pott tábornok csapatait minden állásból kiverték.
– Szeptember 5-étől sorozatos összecsapások zajlottak. Klapka három század Lehel-huszárral támadta meg az előrenyomuló kozák egységet. Hetény és Szentpéter közelében zajlott a harc, ahol Klapka katonái 12 kozákot foglyul ejtettek.

A Szentpéter és Hetény közötti erdő szélén található az ún. „Muszkakő”, amely az orosz csapatok táborhelyét jelöli. Ezek az egységek a szabadságharc leverésében vállaltak szégyenletes szerepet. Itt várták ki a komáromi vár feladásáról szóló tárgyalások kimenetelét, amelyet Klapka György az osztrákokkal folytatott.

A XIX. század második felében Zichy Gábor (Károly gróf fia) lett a kastély ura. Öt gyermeke született, köztük Miklós, az elsőszülött fiú, aki 1914-ben, az I. világháború kitörése után, a család súlyos anyagi helyzete miatt eladta a birtokot. Ezután katonának állt, és részt vett a harcokban. Felesége, Fábry grófnő, katonakórházban dolgozott ápolónőként. Mindketten életüket vesztették, a falu gyászolta őket, amikor Szentpéteren, a családi kriptában helyezték örök nyugalomra. Itt nyugszik hatévesen elhunyt kisfiuk is.

A birtokot a kisvárdai bank vásárolta meg, és felparcellázta. A kastélyt a gróf lánya, Margit és férje, Vásárhelyi Árpád foglalta el. Kislányuk születésekor egy platánfát ültettek a kastély parkjába, amely ma államilag védett fa. A család a II. világháború végéig élt a kastélyban. Itt temették el őket, de lányuk, aki Magyarországon él, később exhumáltatta őket.

A II. világháború során a faluból sokan életüket vesztették. Az ő emlékükre a temető előtti emlékmű hősi halottainak nevei olvashatók, örök tiszteletet állítva számukra.

Szentpéter az 1920-ban, Franciaországban megkötött trianoni békeszerződésig Magyarországhoz tartozott, ezt követően a Felvidékkel együtt Csehszlovákiához került. Az 1938-as bécsi döntés értelmében Dél-Szlovákiával együtt visszacsatolták Magyarországhoz. A második világháborút lezáró párizsi békeszerződés után ismét a Csehszlovák Köztársaság része lett.

A történelmi és politikai változások következtében a község neve is többször megváltozott: Sanctus Petrus, majd Szentpéter, később Komáromszentpéter, Alsópéter, végül ismét Szentpéter lett. Fontos megemlíteni, hogy a „Szentpéter” név több magyar település nevében is előfordul, például: Borcaszentpéter, Füzesszentpéter, Kemeneszentpéter, Mosonszentpéter, Nógrádszentpéter, Sajószentpéter, Tarcaszentpéter és Uzdiszentpéter. A magyar nyelvterületen kívül is találhatók hasonló nevű települések.